Bojtorján csoport

A Bojtorjánban röpül az idő!

 Hogy miért? Mert annyi minden történik nálunk, hogy szinte észrevétlenül repül el egy év, aztán az egész óvodai élet. De nézzük csak szép sorjában. Szeptemberben alig vagyunk túl a beszoktatáson, már ismerkedünk az anyagokkal, technikákkal, vásári árucikkeket készítünk, hogy a hónap végén kofákká válhassunk. Majd rögtön kosarat ragadunk, hogy a szomjazó méhecskéket megelőzve leszüreteljük a szőlőt, amit addig darálunk, préselünk, míg az esti tánc házon szomjunkat olthassa finom mustként.

 Az ősz még mindig nem ért véget, mert a november az állatokkal való ismerkedés ideje. Márton napján aztán kiderül, ki mit tud róluk! Észrevétlenül eljött a tél, és mi már az advent jegyében készülünk a Jézuska születésére. De addig mennyi minden történik még! A koszorún meggyújtjuk a gyertyát, meglátogatjuk a Mikulást busszal, vonattal mesebirodalmában, lessük a Luca búza növekedését, betlehemmel köszöntjük a Jézuskát, elvisszük jókívánságainkat a kántálással, és még csak most mondhatjuk, hogy BUÉK! No, a naptári év kezdete sem talál minket tétlenül! Fonunk, szövünk, kukoricát,-tollat fosztunk, mesélünk, versengünk, jókat nótázgatunk, játékosan csúfolódunk. Ha Tél Apó engedi, szánkózunk, hó csatázunk, pocakos emberkéket építünk, és már a maszkokat készítjük a farsangi bálunkra. Milyen jókat lehet nevetni ilyenkor egymás vicces szereplésén és jelmezén! Aztán a fergeteges bál még napokig téma köztünk! Mire felocsúdunk, már úton vagyunk a kiszebábbal a „falu” végére, mert elég volt a hidegből, jöhet már a tavasz. Jaj, ki ne hagyjam az iskolába készülő nagyokat! Balázs és Gergely napján iskolába hív az ének! Nos, a tavasznál tartottunk. Az a húsvéti hideg víz, az felébreszti a tojásdíszítésben elgémberedett embert! Ni csak, a Csodamalmosok megint új mesét adnak elő színházukban, erről mi sem maradhatunk le! Nemsokára itt az Anyák napja, de szegény Apukákról mindenki megfeledkezik. Mi azért sem. Őket is illeti a köszöntés és jókedvű játék az oviban! Anyukák azért ne irigykedjetek, a köszöntésből, pusziból jut még nektek is. Nocsak, már igazán jó idő lett így pünkösd környékére, kiránduljunk egyet! No, igen, de hová? Néphagyományőrzők lévén, csakis olyan hely jöhet szóba, ahol valamit láthatunk is a népszokásokból. Juj, itt a nyár, az iskolai és óvodai év vége, itt van hát az ideje annak, hogy megmutassuk milyen okosak lettünk, no meg el kell búcsúztatnunk az iskolába készülő nagyokat. Ők hogy lettek ilyen okosak? Mindig „csak játszottunk”, ők mégis mindent tudnak már! Talán egyszer majd én is megértem. Most viszont az jön, amire egész évben vártam; Apa és Anya nekem készítenek ajándékot, játszanak végre, most rajtuk van mókás jelmez, ők izguljanak most a színpadon, aztán jutalomból majd versenghetnek velem. Ha ügyesek lesznek, kaphatnak még finomságokat is. Milyen meleg lett! Ez már a nyár, és én még nem is szóltam a sok játszóházról, amikor Anyuékkal játszok, és együtt munkálkodva mindig valami szépet viszünk haza. A sok mese- és bábelőadásról sem szóltam, amit nézhetek, a könyvtárról, ahol mennyi betű és rajz van abban a töméntelen könyvben, de már nagyon álmos vagyok, holnap pedig egy új eseményekkel teli nap vár rám az oviban, jobb, ha most kialszom magam.

Ha téged is érdekel ez a pörgős élet, az én óvónénieim  és dajka nénim szeretettel várnak téged!